„A magyarság egyre hangosabbá váló óhaja a pogány magyar
mithosz egyetemes rekonstrukciója”,
mondotta Ács Tivadar bányaigazgató, aki az
Országház-téren fehér lovat akar áldozni a Napistennek.
|
Ács Tivadar |
Hétfőn délelőtt tíz órakor megszólalt az egyik
szerkesztőségi telefon:
- Halló! Színházi Élet?
- Igen. Ki beszél?
- Itt Ács Tivadar, az Enargit-bánya és kohóművek
igazgatója. Kérem Kispest, Árpád-utca 3. szám alatti villámba ma egy
munkatársat kiküldeni érdekes riport-ügyben.
- Miről van szó, kérem?
- Tegnap egy nagyon érdekes, szenzációs dologról
beszélt nekem Baross János nemzetgyűlési képviselő – úgy gondolom, nagyszerű
riport-anyag, amellyel érdemes foglalkoznia.
- Azt hiszem, tudnak arról az urak, hogy minden
szabad percemet az ősmagyar mithologia, a Napisten renaissanceának szentelem.
Bár nem hallottunk még róla, de azért teljes
határozottsággal mondottuk a telefonba az „igen”-t.
- Baross képviselő úr – folytatta tovább telefonon
Ács, - aki most érkezett meg Angórából, elmondotta, hogy Mészáros Gyula
egyetemi tanár, ásatásai közben rábukkant a fiatal török köztársaság székvárosa
mellett a hetikáknak több száz évvel Krisztus születése előtt épült várára,
amelynek homlokzatán orfirba vésett Napisten szobra áll. Ránk nézve azért
szenzációs ez a lelet, mert a Napisten fején levő turi süveg alól három
varkoncs lóg, ősmagyar az isten, ősmagyar ruhát, ráncos csizmát visel, s
kezében mint a hatalom jelképét, fokost tart… Ha rám ér, ma este szívesen
látom.
|
Baross János |
Természetesen este 8 órakor megjelentem Ács Tivadar kispesti
villájában. A falakon Feszty Árpád körképeinek másolata, ősmagyar fegyverek,
párducbőrök, kürtök és egy preparált fehér lófej. Egyedüli bútordarabja a
szobának egy széles kerevet, amelyet különböző állatbőrök takarnak. Ács a
kereveten hevert, előtte papír: a pogány zsoltárt írta….
- - Néhány év óta – kezdte a beszélgetést Ács
direktor úr – a nemzet egységesítése az államhatalom egyik fő programpontja. De
ez csak úgy lehetséges, ha a vallás tekintetében is sikerül az egységesítés. A
most uralkodó és bevett vallások erre azért nem alkalmasak, mert egyik vallás
vezetője sem egyezne a másik egyeduralmába. Ezért kell egy új vallás, de azért
olyan, amelyben a magyar lélek megtalálja önmagát.
- - Csak a pogány magyar mithológia renaissance-a
következhetik, amely máris divatossá vált a világpolgár magyaroknál, Csokonay
Vitéz Mihálynál, Ady Endrénél, Szabó Dezsőnél is megtalálhatjuk ezt a lelki
folyamatot, amely a magyar kultúra emberét visszavezeti a Napisten imádatához.
- - Nálam a Napisten birodalma utáni vágy, (kérem
nagy N-nel írja majd a Napistent – fűzte közbe - ) tudatosan jelentkezett, mert
érzem a magyarság egyre hangosabbá váló óhaját, amely a pogány magyar mithosz
egyetemes rekonstrukcióját hívja vissza. A magyarság, az igazi magyarok Koppány
jogán visszakövetelik az igazi hitüket. Ezeknek a fajmagyaroknak állok az
élére, tán „ilyennek álmodta napkelet” Bors vezért, aki, miként ősei az Azov
partján, fehér lovat áldoz a Napistennek.
|
Ács Tivadar bibliájából |
- -Kedves direktor úr – szóltam közbe, - hogy
képzeli el a fehérló-áldozást?
- - Minden vallásnak megvan a főceremóniája. A
pogány szertartásnak legszebb, mondhatnám pazarul theatrális része a
fehérló-áldozás. Éppen ezért nagy tömegeket fog vonzani, miként 1912-ben az
olaszországi katholikus templomokban bemutatott filmek, amelyek a katakombák
keresztényeinek kínzását és felkoncolását vitte vászonra.
|
Lábass Juci |
- - Úgy gondolom, a fehérló-áldozásra az
Országház-tér a legalkalmasabb. A tér közepére jönne az áldozati hely, a
Parlament lépcsőjén a zenészek és a táncosnők helyezkednének el. A
fehérló-áldozás táncához a legszebb színésznőket kell alkalmazni. Lábass Juci
nagyszerű jelenség volna, mint főtáncosnő.
- Miért éppen Lábass Juci? – kíváncsiskodtam.
- Mert a művésznőben van valami, ami a tömeget
elragadja, lázba hozza, különösen a férfiakat és erre feltétlenül szükség van,
- Mondja direktor úr, miért csak a férfiak
vonzására van szükségük? – kérdeztem óvatosan.
- A nőket még kötéllel sem lehet majd otthon
tartani. először , mert az idegeik kielégítésére páratlanul alkalmas látvány a
ló gyilkolása, másodszor meg azért, mert nem kell nékik elmenni a jósnőhöz, a
grafológushoz, nem fontos, hogy mint mond a csízió, mert az augurok megmondanak
a lóbelekből mindent, amire csak kíváncsiak.
*
Gyorsan elbúcsúztam Ács igazgatótól. Nem érdekelt tovább a
magyar mithológia, a Napisten renaissancea érdekében kifejtett buzgalma, sem
az, hogy Baross János képviselő úr milyen szenzációs dolgokról csevegett neki.
Az bizonyos, hogy a pesti fehé konflislovak már eleve tiltakoznak Ács direktor
úr vallási ceremóniája ellen.
(Színházi Élet – 1925. november 29-től december 5-ig)