2014. július 17., csütörtök

Gyorsan a testtel! - Első rész

Egy farmernadrág a tél elején, egy másik, amikor jön a nyár, évente egy magasnyakú pulóver, egy villámzáras vízhatlan dzseki és kész. Ezer és ezer társához hasonlóan ez a ruhatára már vagy négy éve Gaspard-nak, aki egy rennes-i gimnáziumba jár. Hitvallása rövid és velős: „Praktikus és olcsó.”

Hol van már a kimenő öltönyök, ruhák kora?
- Nagy alkalmakkor a legszebb, legtisztább farmeromat veszem föl – mondja Gaspard -, Ha szuperelegáns akarok lenni, a kordnasztrómat.
A ruházat egyneműsége elmossa a nemek közti különbségeket. Ugyanolyan nadrág, egyformán hosszú vagy rövid haj, egyazon szabású dzseki...
Az antidivat prése alatt forradalmi változáson ment át a cipő is.
Jellemző a Doisouple cég elnök-vezérigazgatójának esete. Daniel Raufast úr riadtan tapasztalta, hogy a szép suvickos surranók egyre kevésbé kelendők, sőt hovatovább a kutya se vásárolja őket.
Egy szép napon Párizs utcáin sétálgatva Raufast egy irdatlan reklámplakátra lett figyelmes, amely a „Levi's” múlhatatlan érdemeit magasztalta. A legmárkásabb farmert dicsőítő fiatalemberek mezítláb rajcsúroztak a plakáton. És Raufast úrnak kolosszális eszméje támadt: olyan cipőt kell piacra dobni, amely jól megy a farmerhoz. A folytatás tündérmeséhez hasonlít. Raufast ma több mint huszonötezer pár „Kickers”-t gyárt naponta: a színes, puha, kényelmes lábbelit sok millió fiú és lány hordja Franciaországtól Japánig...

„Praktikus és olcsó”- azért nemcsak ez lebeg a fiatalok szeme előtt. Sajátosan keveredik bennük a külsőségekben az elkülönülés vágya és a nyájösztön.
- Az a fontos – mondja egy gimnazista lány -, hogy az ember lépést tartson a divattal, de ne legyen olyan, mint a többiek.
A feltűnés- hasonulás látszólagos ellentétét remekül oldja föl a csoport- és rétegdivat. Van a nyugis „baba cool”-divat és a hozzá közel álló vissza-a-természethez divat, van hippi divat (visszavonulóban) és rock divat (néhány év múlva újból fellendülőben), van punk-divat (éppen olyan gyorsan enyészik el, amilyen gyorsan hódított) stb.
A tizenhét éves Stéphanie a vissza-a-természethez divatnak hódol. A ruhatára nem foglal el sok helyet. Két pár svéd csizma, három kordnadrág, két vastag gyapjúpulóver, egypár nagypapa-korabeli ümög meg egy nagy, bő suba.
Minden műanyagszálas ruhadarab száműzve („randa és zabálja a drága olajat”), semmi csecsebecse („az csak arra jó, hogy följebb tornázza a fogyasztási spirált”)...

Mi határozza meg a divatot? Például a film. Az amerikai bálvány, James Dean vitte föl a csillagokig a farmernadrág ázsióját.
Nem egy esetben a zene a meghatározó (rockerek, punkok). Vagy a politika ökológusok= vissza-a-természethez divat).

És ne feledkezzünk meg a profi divatcsinálókról. A lebegő szárú farmernadrág divatja bőszen tombolt néhány évvel ezelőtt; ma ki nevetteti ki magát egy ilyen „elefántlábasban”? Talán majd ha a gyártók újra a fogyasztókra kényszerítik...

De még a boszorkányosan ügyes és rámenős gyártó-kereskedő maffia sem mindenható. Csak azok a divatok diadalmaskodhatnak, amelyek valamiképpen tükrözik a társadalmi változásokat. A csicsás hippi-stílus jól érzékelteti a hatvanas évek gazdasági fellendülését.

A nosztalgiát árasztó, kapaszkodót kereső „retro” a válságidők létbizonytalanságát.
Mert bár igaz, nem a ruha teszi az embert, azért megesik, hogy a kor a ruháról is felismerhető.

(198? - Világ Ifjúsága)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése