A dicső haditetteket megörökítő évkönyvekből kimaradt csata 1970. május 8-án dúlta föl a párizsi Fauchon luxus-fűszerüzletet. És az ostromlók, ifjú maoisták pár nappal később szétosztották a szajrét az egyik legnyomorúságosabb „bádogvárosban”. A húszéves Frédérique Delanga perében az ügyészhelyettes e szavakkal minősítette a hadműveletet: - Ökölcsapás egy tükörbe.
A harcias ifjak igazságot akartak szolgáltatni a maguk módján, amikor adakozási vágyuktól vezéreltetve elragadták a gazdagoktól a gyűlölt társadalom szimbólumát, a „zabálnivalót”. Hét és fél évvel később ismét a Fauchon a célpont. Egy merénylet megsemmisíti a raktárkészletek egy részét.
Szó sincs már zsákmányszerző portyáról, csak a pusztítás a harci feladat.
Lám, néhány esztendő alatt úgy elértéktelenedett a táplálék, hogy már arra sem érdemesítik, hogy szétosszák a nélkülözők között.
Jean-Claude húszéves gépész:
- A kaja nem olyan fontos, mint a meló.
Annick, tizenkilenc éves titkárnő:
- Enni muszáj, hogy éhen ne haljon az ember, punktum. Van úgy, hogy egész nap nem eszem, csak egy kiflit, még a reggelinél. Főzni? Elmegy tőle az étvágyam.
Az egyik közétkeztetési vállalat szerint az átlagos ebédidő húsz perc.
Poitiers-i ifjúmunkások szerint negyedóránál tovább sose tart.
Diákok mondják, hogy tíz perc bőven elég.
(Folyt. köv.)
(198? - Világ Ifjúsága)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése