Mekkora a torta?
De hát miért kell húsz évet várni? A legfontosabb ok nem az ár. Hanem az, hogy az autót hozzá kell idomítani az elektronikához. És ez egyet jelent hatalmas beruházásokkal, a futószalagok átalakításával. A számla tekintélyesnek ígérkezik, az autó hát egyelőre még csak kacérkodik a „csábítóval”. De az érdekházasság óhatatlanul létrejön. Vajon ki találja meg a legjobban a számítását, az alkatrészgyártók, az elektronika-szakértők vagy az autóépítők? Az amerikaiak, a nyugatnémetek vagy a japánok? A válasz ma egyértelműnek látszik. A torta akkora, hogy senki nem képes megemészteni az egészet. Ha tetszik, ha nem, osztozkodni kell.
De a nagy osztozkodás még a jövő zenéje. Egyelőre még csak készülget a torta. És nem is a krémje vagy a tésztája – inkább csak a díszecskéi. Sokan lesajnálták a Chrysler „fedélzeti” számítógépét, mondván, hogy csak afféle játékszer, az információval nem megy sokra a vezető. A bírálat jogos, de csak ha nem akarunk tovább látni az orrunknál. Ha előbb-utóbb sikerre akarjuk vinni az elektronika forradalmát, valahol el kell kezdeni a „fedélzeti történések rendszeres nyomonkövetését és jelzését. És ha majd meglesz az áttörés, a számítógép leszokik a „fecsegésről”, megtartja magának az értesüléseit, és öntevékenyen ellenőrzi az üzemelést, határozza meg a legkényelmesebb, leggazdaságosabb, legbiztonságosabb menetfeltételeket. És ha valami elromlik az autóban, a „gazdi” nem lesz kiszolgáltatva a szerelő szimatának. A számítógép csalhatatlanul közölni fogja, mi a baj.
De ha így lesz, vajon a jövő autója nem vet-e föl egy vadonatúj problémát? Ha a komputer leveszi a vezető válláról a felelősséget , nem fogja-e túlzott biztonságérzetbe ringatni?
198?-????
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése